Szigorú ellenőrzések várhatóak a szabadságkiadásokkal kapcsolatban
Számos vezetőnek van már tapasztalata a munkaügyi ellenőrzéssel kapcsolatban. A hatóságok minden évben közzéteszik a várható célellenőrzéseket. 2016. októberében és novemberében fokozottan ellenőrzik majd a szabadságkiadásra vonatkozó szabályok betartását.
Érdemes tehát már most pontosítani, vagy rendbe tenni a munkaidő-nyilvántartást, mert egy folyamatban lévő ellenőrzés során már nem lehet „csinosítgatni” a munkaügyi dokumentációt. Ezekre kiemelten érdemes odafigyelni:
1. A munkaidő-nyilvántartásnak pontosan tükröznie kell a valóságot, a munkavállaló munka- és pihenőidejének tekintetében. A munkaügyi ellenőrök többször találkoztak olyan esettel, ahol két különböző nyilvántartást vezetett a vállalkozás (egy ténylegeset és egy „törvény szerintit”), és – tévedésből- mindkettő a felügyelet kezéhez került. A másik véglet, mikor egyáltalán nincs nyilvántartás. Az is köztudott, hogy az ellenőrzést végző szakemberek, megkérdezik az alkalmazottakat arról, hogy milyen beosztás szerint dolgoznak, és ezeket összevetik a munkaidő-nyilvántartással. A Munka Törvénykönyve számos lehetőséget nyújt a vállalkozóknak a munkaidő beosztás tekintetében (munkaidőkeret, osztott munkarend stb.). Érdemes tehát alaposan feltérképezni ezeket és kiválasztani a leginkább megfelelőt, hogy a munkaidő-nyilvántartás valóban megfeleljen a valóságnak.
2. Egy naptári évben 14 egybefüggő pihenőidő illeti meg a munkavállalót. Ebbe az időszakba beletartoznak a pihenőnapok (szombat, vasárnap), ünnepnapok, valamint egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadnapok is. Mindez azonban nem kötelezi a munkáltatót arra, hogy akkor adja ki a 14 napos pihenőidőt, mikor a munkavállaló kéri. Annak kiadását jelentősen befolyásolhatják a munkáltató érdekei. Ehhez azonban még az is hozzátartozik, hogy a munkáltató az éves szabadságból 7 munkanapot, a munkavállaló kérése alapján köteles kiadni. Ez a kötelezettség a munkáltatóra vonatkozik. A munkavállaló ennek ellenére nem köteles ezt a lehetőséget kihasználni. Dönthet úgy, hogy az éves szabadságát több kisebb részletben használja fel. Ezek után felmerül a kérdés: a munkáltató miként tudja bizonyítani, hogy bár ő biztosította a lehetőséget, de a munkavállaló nem kívánt élni vele? Íme, néhány példa:
a. a munkáltató kötelezi a munkavállalót szabadság terv leadására,
b. a munkaszerződésben feltüntetik, hogy a közös megállapodás alapján, nem kívánnak élni a törvény adta lehetőségekkel, vagy ugyanezt
c. Évente külön megállapodásban rögzítik.
3. További fontos szabály az is, hogy kiadni mindig csak egész munkanapot lehet. Tehát szabálytalan az az eljárás, hogy egy nap szabadságot két, vagy több munkanap részeként használja fel a munkavállaló.
4. Végezetül kiemelném azt, hogy függetlenül a hatósági ellenőrzésektől, a munkavállaló hároméves elévülési határidőn belül, munkaügyi bíróságon vitathatja a munkáltató gyakorlatát a szabadságra vonatkozó szabályok tekintetében.